Martinovicsot bajjal vonták a székhez. Ott beköték szemeit, , s a hóhérlegény tartotta a kendő végét. A kopasz koponyáról lesiklott a kendő, s Martinovics az öröm mosolyával pillanta körül. Grátiát reményle. De szemeit ismét beköték, s feje repült. Homokkal hintették be a vér hrlyét, s az öt testet kivitték a Buda megett emelkedő tetőkre. Senki sem tudja, hol fekszenek.
Másnap reggel a vérhelyen rózsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban.
(1795. Május 20)
Hosszabb életrajza:
Kazinczy Ferenc, kazinczi és alsóregmeczi (Érsemlyén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.), író, költő; a magyar irodalom legnagyobb reformátora, a nyelvújítás vezéralakja, az MTA tagja.
Kazinczy Ferenc régi, jómódú nemesi családból származott, Kazinczy József, Abaúj megyei táblabíró és Bossányi Zsuzsanna fia volt. A nyolcadik életéve betöltéséig anyai nagybátyjánál, Bossányi Ferenc bihari főjegyző és országgyűlési követ házánál nevelkedett. Első ismert levelét 1764 decemberében szüleinek írta, akik akkor Regmecen laktak. 1766-ban nagynénje megbetegedett, a család gyógyíttatása érdekében Debrecenben tartózkodott, Kazinczy három hónapig a Református Kollégium hallgatója. Nagynénje azonban 1767-ben meghalt, és ő visszakerült a szülői házhoz, ahol magántanulóként egy késmárki diáktól tanult latinul és németül. 1768-ban nyelvi tanulmányait Késmárkon folytatta. 1769. szeptember 11-én Sárospatakra ment, ahol autodidakta módon elsajátította az ógörög nyelvet. 1773-ban felvették a retorikai osztályba.
1773 decemberében hivatalos kiküldetésen vett részt, gróf Beleznai Miklós tábornokot neve napján a sárospataki iskola nevében az iskolai küldöttség élén annak bugyi birtokán üdvözölte.
1774. március 20-án meghalt édesapja. 1775-ben megjelent első kötete, amelynek kiadását özvegy édesanyja támogatása tette lehetővé. 1775-től a főiskolán a korábban már felvett jogi tantárgyak mellé felvette a teológiai tárgyakat is. Ugyanebben az évben az iskolába érkezett egy francia katonatiszt, akitől franciául tanult.
1777-ben Zemplén vármegye küldöttsége Bécsbe utazott Albert szász herceghez. E küldöttség tagja volt nagybátyja, Kazinczy Ferenc, aki őt magával vitte. Egy másik útján édesanyjával Kazmérba, később a bihari főispán, Andrássy István beiktatására Nagyváradra ment.
1779. július 15-én az utolsó vizsgái után elbúcsúzott az iskolától. Szeptember 9-én Milecz Sámuel tornai ügyészhez utazik, akinek birtokán szerelmes lesz Rozgonyi Erzsébetbe. Egy nagyváradi út alkalmával 1780-ban megismerkedik Révai Ferenccel, október 18-án Kassára utazik. 1781. január 11. és 1782. június 2. között Eperjesen jogot tanult. Jogi tanulmányai mellett sokat foglalkozik a művészetekkel is: táncolni, fuvolázni, rajzolni és festeni tanult. Szerelmes lesz egy „mívelt leányba", Ninos Steinmetz özvegy katonaorvosné leányába, aki nagy hatással van rá.
1782 augusztusában édesanyja felkíséri Pestre, ahol Bernáth Józsefnél ügyvéd lesz, szeptember 21-én pedig jegyző. 1783-ban elhagyta Pestet, visszatért édesanyjához Alsóregmecre, akinek sürgetésére augusztusban báró Orczy Lőrinchez utazott Tarnaőrsre, tiszteleti jegyzői állásért folyamodni. 1784. október 13-án ki is nevezték ez állásra, majd október 25-én Abaúj megyei táblabíróvá nevezték ki. November 29-én helyettesi aljegyzői tisztséget is nyer Zemplén megyében, de a főjegyzővel összekülönbözik, s az állását szinte azonnal fel is adta.
1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója hatására belép a miskolci szabadkőműves páholy tagjai közé.
1785 augusztusában Bécsbe utazik, hogy Van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon, s a Szepes, Sáros, Zemplény, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11-én meg is kap. E tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának.
1787. november 13-án több társával együtt megindítja a Magyar Múzeum című lapot, társaival azonban hamarosan összekülönbözik, s a folyóirat második negyede megjelenése után visszavonul, és 1790-ben új folyóiratot alapít, az Orpheust, amelyből nyolc füzet jelenik meg két kötetben.
1789. május 31.-én Szepesbe utazik. Visszatérte után súlyosan megbetegszik, olyannyira, hogy június 19-én már lemondanak életéről. Kassán már halottnak hirdetik, amikor hirtelen jobban lesz, és meggyógyul.
1790 tavaszán, a Szent Korona Magyarországra hozatalakor tagja a koronaőrségnek, itt, a korona őrszobájában írja Prónay László csanádi főispánnak azt a levelét, amelyben a magyar színészet érdekében emel szót. Ezután Kassára megy, ezalatt Budan elkezdődnek a magyar színészet életre hívásáért küzdő törekvések, melyek szeptember 12-től erősödnek fel, amikor Kazinczy Budára érkezik. Októberben azonban hivatalos ügyeinek intézéséért haza kell utaznia.
1791-ben elveszíti állását s ezzel jövedelmének jelentős részét. Nem akart újra szolgálatba lépni, de anyjának és nagybátyjának, Kazinczy Andrásnak kérésére május 7-én felrándult Bécsbe, azonban sikertelenül járt: a király éppen Pisaban volt. Hajóval érkezett vissza Pestre, tíz nap ittartózkodás után Székesfehérvárra utazott Virág Benedekhez és Pálóczi Horváth Ádámhoz. Innen ismét visszatért Bécsbe, de a király helyett a trónörökös Ferenc főherceg fogadta augusztus 15-én, kérése azonban nem talált meghallgatásra. Bécsben köt viszont egy, később végzetesnek számító barátságot: megismerkedik Hajnóczy Józseffel. Szeptember 10-én érkezik vissza Széphalomra. A telet Alsóregmecen töltötte.
II. Lipót halála után utóda, I. Ferenc országgyűlést hirdetett Budára, Kazinczy 1792 májusában az alsó táblában mint báró Vécsey Ferenc követe foglalt helyet. Június 17-én megjelent a királynál udvari kamarai titoknokságot kérni, de hiába: ez a hivatal már Hajnóczy Józsefnek volt adva.
Az országgyűlés után Kazinczy hazatért, és másfél évig csak az alsóregmeci birtokkal foglalkozott.
Belekeveredett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésbe, és 1794. december 14-én éjjel a birtokán elfogták. Az újhelyi fogadóba szállították, december 16-án Budára szállították. December 29-én lépett bírái elé először, azzal vádolták, a Hajnóczy Ferenc által neki kézbesített reformkátét lemásolta és terjesztette. 1795. május 8-án fővesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de ezt az ítéletet a király várfogsággá enyhítette. Június 10-én átadták a katonaságnak. Szeptember 27-ig Budán tartották fogva, utána Brünnbe szállították tovább. Útközben, szeptember 29-én, Győrben elvált Kis Jánostól. Október 1–október 2 között Pozsonyban volt, október 5-én lépték át a magyar határt Holicsnál. Brünnbe október 7-én érkezett meg, délután kettőkor vitték fel a spielbergi várhegyre, ahol Barco tábornok fogadta.
Nedves, föld alatti börtönbe került, ahol annyira lebetegedett, hogy nem tudott már felkelni a szalmazsákjáról. Később sora jobbra fordul: József főherceg utasítására egy felsőbb szobába helyezték át december 21-én, ahol saját költségén élhetett, illetve használhatta könyveit is. 1796. január 6-án átszállították az obroviczi börtönbe, innen 1799. június 22-én továbbvitték Kufstein várába. A francia hadak közeledtével 1800. június 30-án továbbszállították Pozsonyon és Pesten át Munkácsra.
1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól. 2387 napot töltött börtönben. Bebörtönzésekor ingatlanai mintegy húszezer forint értékre rúgtak, ez a rabsága idejében részére tett költségek miatt teljesen elenyészett, anyja nem adott mást neki, mint az általa Széphalomnak nevezett bányácskai dombot és egy csekély szőlőt.
1804. november 11-én feleségül veszi gróf Török Lajos leányát, Török Zsófiát. Széphalomra települt, ahol mindössze három szoba állt készen az új udvarházból. Anyagi gondokkal küzdött: fogsága után őt terhelő számlákat kellett tisztáznia, gyermekeit kellett nevelnie, apósa halála (1810) után a neje örökségét lefoglaló sógora ellen indított és számára kedvezően eldöntött, de haláláig végre nem hajtott per költségei, anyja halála, 1812. november 12 után a testvéreivel való osztozkodás, stb. 1806-ban kénytelen volt könyvtárát is eladnia a sárospataki evangélikus főiskolának kétezer forintért.
Dacára a sanyarú anyagi körülményeknek, Kazinczy továbbra is élete minden percét nagy célja, a magyar nyelv megújítására és nemesítésére szánta. Fellépett az időközben felkapott debreceni népiesség és laposság ellen levelezéseiben és dolgozataiban. 1803-ban ismét Pesten volt, azután Tatára utazott. 1804 telén ismét súlyosan megbetegszik, melyből Szentgyörgyi József gyógyítja ki, akivel a későbbi években élénk levelezést folytatott.
Az 1820-as évekig Széphalom lett a magyar irodalom központja, addig, ameddig sikerült Kisfaludy Károlynak Pestet irodalmi központtá tennie. Az új írók – mint például Szemere Pál, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Fáy András– Kazinczynak mutatták be kézirataikat, tőle vártak kritikát és ítéletet műveik felől.
Az ő agitációja folytán lett a nyelvújítás ügye országossá. A hívatlan és vakmerő újítók ellen így nyilatkozott: „Újítani a nyelven csak annak szabad, a ki a maga nyelvét nem csak tudja, hanem tanulta is, a ki a régibb és újabb classikusok munkáival ismeretes...” Kazinczy kiterjesztette a nyelvújítást a frazeológiára, a jelentéstanra, mondatszerkezetre és szókötési fordulatokra is.
Ez időben két nevezetes utazása volt: 1815-ben a pest–győr–bécsi illetve 1816-os erdélyi, amely valóságos diadalmenet volt. A kezdeti ingerültség, amely nyelvújítási küzdelmeit kísérte, lassan megszűnt. Kibékült Kisfaludy Károllyal is, és munkatársa lett az Aurora lapnak. A pesti írók is őt tisztelték a magyar írók vezéréül.
Tevékeny részt vállalt a megyei közigazgatásban is: 1804-ben Bihar megyében népszámláló, 1809-ben Zemplén megyében szervezte a nemesi felkelést, 1810-ben a Győrnél elesetteknek emléket állítani kívánó bizottság tagja. 1820-ban rábízzák a Zemplén megyei levéltár rendezését.
1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémiai igazgatóság a történelmi osztály tagjává nevezte ki. 1831-ben az összes akadémiai gyűlésen részt vett. Júniusban tért haza, ekkor nyomtatta utolsó kiadványát.
Ez évben az országos kolerajárvány kitört Zemplén megyében is. Augusztus 22-én ő is a járvány áldozata lesz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
